Hétvégén megígértem Dani barátomnak, hogy lefordítom a szakdolgozatának összegzését. Ezt meg is tettem, de hogy biztosan ne legyen benne hiba, megkértem az angol tanáromat, hogy nézze át a fordítást.
Elküldtem a tanárnak ma délután. Nem telt el 1 óra, és kaptam Tole egy sms-t, hogy nézzem meg az email-jeimet. Ott figyelt köztük egy új email: az összegzés kijavított változata.
Ennyi.
on is szeretek Magyarországon élni, és reménykedem, hogy változni fognak emberek és próbálok tenni is érte. De sajnos nem sok esélyt látok rá, addig amíg a Mechnika Tanszék X tanárának három emailt kell írni, címzettként csatolva a minoségbiztosítási irodát ahhoz, hogy 2 hét után visszaírjon 1 sort, vagy ameddig a hat magyar Erasmus diákot csak “Rude Hungarians”-ként emlegetik. Vagy amíg a Neptun pénzügyi szakügyintézo szó szerint szarik a fejemre. os ezek mind eltörpülnek az olyan dolgok mellett, mint hogy a szüleim 25-30 éves munkaviszonya mennyit ér.
Kösz nem. Ahogy korábbi postomban is írtam, ha a magyar ember máshogy gondolkodna vagy egyáltalán gondolkodna, eszembe se jutna elköltözni onnan. De jelenleg biztos vagyok benne, hogy nem akarom az egész életemet ott leélni. Persze ez még változhat, remélem fog is. Egészen más lenne a helyzet, ha az emberek foglalkozának egymással.
take care