Sajnos csak most volt alkalmam megnézni a legutóbbi Frei Dossziét. Frei Tamás megint nagyot alkotott, minden elismerésem! A műsorban elhangzott minden egyes szóval egyet értek.
Az Észtországi ellenpéldák hátborzongatóak. 6 évente megkétszerezodik az életszínvonal, 12%-os gazdasági fejlodés, és a kedvencem, olyan egészségbiztosítási rendszer van, ahol kevesebbet fizet az, aki nem dohányzik, nem iszik, és mondjuk sportol!
Sajnos nem értem a problémák megközelítését Magyarországon. Ha ennyi értelmiségi mondja azt, hogy máshogy kell csinálni, akkor azt nem viccbol mondják. os nekem már az sem tiszta, hogy kerülhet valaki olyan az állam vezetésébe, aki nem olyan irányelvek szerint cselekszik, ami az Országot elore vinné… on szeretnék hinni a rendszerben, szeretném hinni, hogy olyan emberek dolgoznak ott ‘fent’, akik értenek hozzá!
Az adásban felszólalók tudnak orvoslatot a válságra. Miért ne lehetne összehívni egy ilyen emberekbol álló csoportot, hogy kidolgozzák a szükséges megoldásokat?
Egyetlen félelmem a magyar emberekben van. Valamiért nagyon érdekes gondolkodásmóddal rendelkezik a nagy többség, és félek, hogy a következo választások(k) során átbillen minden a jobb oldalra, és a jobb oldalon, meg csakazért is a szöges ellentétét fogják csinálni mindannak – ha jó, ha rossz folyamatról is van szó -, amit eddig a bal oldalon csináltak. Aurea mediocritas? A magyar választó sajnos nem érti a többpártrendzser fogalmát. Ezt elkerülendo lenne minél hamarabb lépni a ‘kiegyezés’ ügyében.