Az utóbbi idoben sokat gondolkodtam arról, milyen jó lenne, ha megvásárolhatnám a Magyar Államvasutak Zrt-t. Már azt is elterveztem, milyen intézkedéseket tennék!
Az ötlet azért fogant meg, mivel a jelenlegi rendszer egész egyszerűen rossz. Lehetne persze különbözo jelzokkel a végtelenségig fokozni mennyire…
Néhány példa a jelenlegi rendszer hiányosságait illetoen:
A Nemzetközi jegypénztár felirat az ki van rakva. Így, magyarul. Mikor a külföldi utas a belföldi pénzárnál érdeklodik hol tud jegyet venni, a pénztáros néni magyarul üvöltve elzavarja… ez no comment.
A InterCity indulása elott két perccel még nem lehet tudni, melyik vágányról indul a vonat. Indulásának idopontjában kiírják, hogy az 30 perc késéssel indul. 25 perc múlva pedig bemondják, hogy az egyes vágányról, azonnal indul. Mindezt 3800 Forint körüli összegért.
A kelet felé közlekedo szerelvények ragadnak a kosztól. Nem azt kérem persze, hogy enni lehessen a földrol, de összesepregetni, meg az üléseket, ablakokat le lehet mosni szerintem.
Azt sem hiszem el, hogy a vonatokon két állású fűtés/hűtés kapcsoló van. Bekapcsolva/kikapcsolva. Vagy 10 fok van a vonatban télen, vagy 40. Nyáron fordítva.
os még lehetne sorolni…
Néha nem találok rá szavakat, és nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet a fizeto utazóközönséget ennyire semmibe venni. Példákat bárki tudna mondani, aki legalább egyszer megtette a Budapest Gyula, vagy Budapest Mátészalka útvonalat. (Arra azért kíváncsi lennék, hogy a MÁV vezetoi közül, vagy az illetékes minisztérium dolgozói közül, hányan tették meg a távolságot, vagy ültek egyáltalán vonaton…)
A probléma pedig egyszerű dolgokból fakad. Ilyen például, hogy nincsen konkurencia, ha valaki vonattal akar utazni, az úgyis a MÁV-val utazik, ezért a szolgáltatás minosége már nem is számit: ‘El akarsz jutni ide meg ide? Ennyibe kerül.! és pont. os e mellé persze jön a pénz, ami soha sincs, mivel a MÁV állítólag veszteséges. Na és ez az, amit egyszerűen nem tudok elhinni. Csak fel kell ülni a fent említett vonal egyik vonatára (foleg pénteken és vasárnap) és meg kell számolni, hány ember utazik, és be kell szorozni a jegy árával! Mindezt heti rendszerességgel, és biztos nem ez a két legtúlterheltebb vonal.
Panaszkodni tényleg bárki tudna.
Mit tennék ellene:
Szemléletváltásra van szükség. Ennyi. Ahogy Magyarországon oly sok helyen, itt is elkorcsosultak a vevo-szolgáltatás-szolgáltató fogalmak. Olyan szemléletre van szükség, melynek középpontjában a vevo áll, aki fizet – nem keveset – a szolgáltatásért, melyet igénybe vesz. Ez azonban nem lehetséges a sok begyepesedett, elborult gondolkodású vezetoséggel. Elso lépésként a MÁV vezetoségét az utolsó felelos beosztású emberig elbocsátanám. Természetesen minden nemű végkielégítés nélkül (ilyen munkáért más embereket már régen kirúgtak volna, nem hogy több milliós vagy milliárdos jutalommal illettek volna…).
A vezérigazgató helyére elso körben valamilyen nagy tudással és tapasztalattal rendelkezo nem magyar vasút gurut ültetnék, és megkérném, hogy gyűjtsön maga mellé a világ bármely részrol 8-10 embert és tervezzék meg a vállalat jövobeni működési formáját. A többi alkalmazott helyére pályázatot íratnék ki, melyeket a fent említett csoport bírálna el. A cél az lenne, hogy az embereket A-ból B-be normális idon belül, élvezheto minoséggel elszállítsuk.
Természetesen az új szemlélet és a vállalati kultúra kialakítása után a vasút master team-et fokozatosan le lehetne cserélni magyarokra (tanult, elismert szakemberekre).
os még egy kötelezo intézkedés: a jelenlegi Vasutas Szakszervezet vezetojét hihetetlen gyorsasággal leváltatnám.
A mostani fejetlenség, mint például a menetrend, a napközbeni állandó késések, káosz a Keletiben, és a többi megoldásának titkai az átgondolt, jól megtervezett vállalati folyamatok, a rendkívül szigorú belso ellenorzés és a kötelezoen elrendelt auditok.
Majd ha egyszer lesz annyi pénzem, hogy kilóra megvegyem az egész kócerájt, majd meglátjátok, hogy igazam van! :D
take care